Ausztria, 2008 nyara III. rész

Másnap a délelőtti pihenés után a környék felfedezése volt a program. A közelben fekszik Lienz. Hangulatos kis városka a hegyek között. A környéken számtalan túrázási és kikapcsolódási lehetőség van, léteznek kletter parkok (via ferrata), és sziklamászó utak is vannak.
Ez utóbbiból két kép:

Este a szokásos kaja-duma-kártyaparti.

Itt újraértelmeztük az aznapi élményeinket.
Történt ugyanis, hogy a sziklamászás közben két emberre lettünk figyelmesek. Egy meglehetősen botorkáló srác és egy 60 feletti őszeshajú néni. Jöttek. Lépés lépés után, szép lassan. Gondoltuk hétvégi frisslevegő programjukat tartják. Egyszer csak a mellettünk lévő mászóúthoz telepedtek. Lepakoltak. Előkerült a mászófelszerelés. Kezdtünk furcsán nézni. A srác mászta a falat (előmászás nélkül) és a néni - valószínüleg az édesannyja - biztosította. Az első nitt keresésekor egyikünknek feltűnt, hogy a srác nagyon tapogatózik. Vak volt. Teljesen.
Bennünk a vér meghűlt. Ők nyugodtak voltak és profik. Nem először mászott a srác. Kiegyensúlyozott mozgás, határozott lépések. Nálunk jobbak voltak, és gyorsabbak.
Szóval este erről beszélgettünk, és a helyi túralapokat lapozgattuk amikor egy cikkre akadtunk: "Vak ember a Mc.Kinley hegyen". Hát valóban profi a srác.

Folyt. köv.