A Térképezz! -en az egyiptomi utazás

Annak idején mikor még létezett a Térképezz! oldala, feltöltöttem oda jópár fotót az egyiptomi utunkról. Most viszont nagy örömömre újraindult - a régi tartalmakkal együtt, úgyhogy megtaláltam rajta a régi egyiptomi fotóimat. Hajrá térképezz!

Lakókocsi

Nem árt időben felkészülni a nyárra.


fotó: Bill Ward

Egyiptomi utazás

Eddig kétszer jártam Egyiptomban. Mindkét utazás élvezetes volt számomra, és kellemes emlékeket őrzök a tájról, a népről és a kultúrájukról. Annyi élmény ért, hogy csak részletekben lehet róla beszámolni. Kedvcsinálóknak egy rövid részlet a legutóbbi út alkalmával készült filmből.

Ausztria, 2008 nyara IV. rész

A következő napon Lienz városát néztük meg, sportboltok, étterem, büfé és fagyi. Az eső majdnem egésznap esett, ahogy azt a szállásadónk még megérkezésünkkor megjósolta:
"Szombatig itt nem fog esni, de akkor egésznap."
Így legalább a túrázos napokon jó időnk volt. Relative jó, mert nem esett, de borús, felhős volt folyamatosan. Estére elált. A csapat egy része sportolt egy kicsit, majd megnéztünk egy közeli vízesést. Aztán szokásos esti röfögés.
Másnap ébredés után pakolás és indulás haza. Viszont amit ekkor láttunk, az valami leírhatatlanul szép és giccses egyszerre. Az előző napi eső a hegyek között hóként hullt alá. Az ég viszont erre a napra felhőtlenné vált. Bucsúzóul ez a látvány fogadott:

Ausztria, 2008 nyara III. rész

Másnap a délelőtti pihenés után a környék felfedezése volt a program. A közelben fekszik Lienz. Hangulatos kis városka a hegyek között. A környéken számtalan túrázási és kikapcsolódási lehetőség van, léteznek kletter parkok (via ferrata), és sziklamászó utak is vannak.
Ez utóbbiból két kép:

Este a szokásos kaja-duma-kártyaparti.

Itt újraértelmeztük az aznapi élményeinket.
Történt ugyanis, hogy a sziklamászás közben két emberre lettünk figyelmesek. Egy meglehetősen botorkáló srác és egy 60 feletti őszeshajú néni. Jöttek. Lépés lépés után, szép lassan. Gondoltuk hétvégi frisslevegő programjukat tartják. Egyszer csak a mellettünk lévő mászóúthoz telepedtek. Lepakoltak. Előkerült a mászófelszerelés. Kezdtünk furcsán nézni. A srác mászta a falat (előmászás nélkül) és a néni - valószínüleg az édesannyja - biztosította. Az első nitt keresésekor egyikünknek feltűnt, hogy a srác nagyon tapogatózik. Vak volt. Teljesen.
Bennünk a vér meghűlt. Ők nyugodtak voltak és profik. Nem először mászott a srác. Kiegyensúlyozott mozgás, határozott lépések. Nálunk jobbak voltak, és gyorsabbak.
Szóval este erről beszélgettünk, és a helyi túralapokat lapozgattuk amikor egy cikkre akadtunk: "Vak ember a Mc.Kinley hegyen". Hát valóban profi a srác.

Folyt. köv.

Ausztria, 2008 nyara II. rész

A szálláskeresés nem volt egyszerű. Rendszerint nem foglalunk előre, mert az uticélon még utolsó pillanatban is változtathatunk. Minden lehetséges helyre bekopogtunk. Angol, német és kempingnyelven folyt a társalgás. Házról-házra jártunk. A faluban van egy kis szálloda, ez volt a B terv. Ott 24 euro/fő áron volt szállás. Mi azért mentünk tovább. A hosszú keresgélés meghozta gyümölcsét. Egy tipikus alpesi faház, a legfelső szintjén összesen 11 alvóhellyel egy remek kis apartmant találtunk. Épp ideje volt, már sötétedett.

Este, fáradtan a szokásos program:

• wellcome drink
• kipakolás
  
• kaja
• kártyázás
• röfögés...

Aztán másnap túra...
De előtte még megnéztük a helyi kisboltot, reggelire vadásztunk.

A csúcs amit kinéztünk a Blauspitz. A faluból felvonó is indul arra felé, bár a csúcsig nem visz fel. Mi mégis a gyaloglást választottuk.

Folyt. köv.

Ausztria, 2008 nyara I. rész

Egy kisebb Baráti társaság, melynek jómagam is tagja vagyok, időről-időre cipőt húz, és elindul túrázni, kirándulni. Belföld, külföld - alföld, felföld. Már 2005 óta van ez így. És még ki tudja meddig tart.
Idén Ausztriában voltunk, a Grossglockner környékét szemeltük ki. A csúcson nem voltunk fenn, mivel az szakavatott túravezetést és a jég miatt speciális felszerelést kíván meg. De a környék egy részét bejártuk, és egy kisebb csúcsot is másztunk.
Íme a képes élménybeszámoló első része.

Pécsről korán reggel indultunk, egy autóval. Nagykanizsán csatlakozott a társaság másik fele egy másik autóval, és együtt mentünk tovább. A határt Rábafüzesnél léptük át. Az első nagyobb pihenő Klagenfurtban volt.

Aztán az autópálya helyett a Wörthi tó déli oldalát választottuk. Itt is megálltunk nézelődni.

Visszatérve az autópályára, hatalmas zuhi kapott el. Ez lelassított minket, de este előtt odaértünk a célállomáshoz: Kals am Grossglockner. Ez egy kis falu a hegyekben. Tehenek, faházak, ilyesmi. És megkezdődött a szálláskeresés.

Folyt. köv.